Észtország (sikeres) harca az orosz kémek ellen

Észtország minden más európai államnál keményebb - és nyilvánosabb - harcot folytat az orosz befolyás ellen, és kiemelkedő hatékonysággal lép fel a beszivárgó orosz kémekkel és a moszkvai propagandával szemben - írta a Foreign Affairs amerikai külpolitikai folyóirat honlapján Michael Weiss újságíró.

Az apró balti állam már jó ideje Moszkva egyik fő célpontja: az elmúlt évtizedben orosz harci gépek rutinszerűen sértették meg légterét, az orosz fegyveres erők több olyan - terrorellenes felkészülésnek álcázott - gyakorlatot hajtottak végre, amelyen Észtország lerohanását szimulálták, 2007-ben pedig jelentős kibertámadás érte az országot, "szinte bizonyosan" Kremlhez köthető hackerek részéről.

Észtország ugyanakkor az utóbbi években bizonyította, hogy képes hatékonyan szembeszállni az orosz agresszióval: az észt kormányt Nyugaton a kibervédelem úttörőjének tartják, és Tallinn már a hagyományos kémelhárítás terén is vezető szerepet játszik az Oroszország elleni harcban.

"Az észtek olyan hosszú ideig voltak kénytelenek foglalkozni az oroszokkal, illetve korábban a szovjetekkel, hogy szinte ösztönösen megértik az orosz hírszerzési kultúrát és annak működését. Rólunk ez nem mondható el" - idézte a cikk John Schindlert, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt elemzőjét.

Ahogy Toomas Hendrik Ilves észt államfő fogalmazott: "Az utóbbi öt évben négy téglát kaptunk el. Ez vagy azt jelenti, hogy mi vagyunk az egyetlen ország az Európai Unióban, amelynek szembe kell néznie ezzel a problémával; vagy azt, hogy mi vagyunk az egyetlen ország az EU-ban, amely tesz is valamit a kérdésben."

Észtország számára a fordulópontot 2008 jelentette: akkor derült fény arra, hogy Herman Simm (fotó), az észt védelmi minisztérium korábbi legmagasabb rangú biztonsági tisztviselője - aki e minőségében NATO-titkokhoz is hozzáfért - az oroszoknak jelentett.

Edward Lucas, a The Economist újságírója szerint - aki egyedüliként interjúvolhatta meg a 13 éves börtönbüntetését töltő Simmet - ez volt a NATO történetének legsúlyosabb kémügye. Simm állítólag a szövetség legféltettebb titkait, köztük zárt ajtók mögötti ülések tartalmát és a NATO titkos kódjeleit is felfedte Moszkvának.
Az ügy a közvetlen károk mellett a keleti NATO-tagok megbízhatóságát is aláásta. Tallinn emiatt az utóbbi öt évben arra összpontosított, hogy bizonyítsa: meg tudja védeni magát Oroszországtól. "A Simm-ügy (...) arra ösztökélte az észteket, hogy jobbak legyenek (a kémelhárításban)" - mondta Schindler.

Az észt belbiztonsági szolgálat (Kapo) az elmúlt években "sebességet váltott", és számos nyilvános sikert ért el. 2012-ben két Oroszországnak kémkedő észt állampolgárt füleltek le, köztük egy kettős ügynököt magán a Kapón belül. Tavaly szintén a Kapo egy munkatársa akadt horogra.

Lucas szerint mára az észt kémelhárítás sokkal hatékonyabb az oroszokkal szemben, mint bármely más európai államé. A brit újságíró három olyan jellegzetességét emelte ki Tallinn hozzáállásának, amely követendő példa lehet mások számára. Egyrészt, az észtek nem próbálják agyonhallgatni az orosz kémek elfogását és deportálását - ahogy teszi azt például az Egyesült Államok. Másrészt, Tallinn a nyugati szolgálatokkal ellentétben nem egyezkedik Moszkvával, ehelyett a jog teljes szigorával csap le az elfogott kémekre. Harmadrészt, az orosz propagandával szemben Észtország saját információs hadjáratot indított.

"Észtország az egyik legaktívabb kelet-európai állam, amely hírszerzési és kémelhárítási műveleteket folytat Oroszország ellen" - mondta Mihail Alekszandrov, egy Kreml-közeli orosz agytröszt balti részlegének vezetője nemrég a Kommerszant rádiónak.

Az ukrán válság nyomán Moszkva még fokozta is a balti államokban kifejtett tevékenységét. Áprilisban odáig fajult a helyzet, hogy egyes sajtójelentések már arról szóltak: az észt Narva városa lehet a következő Krím vagy Donyeck, miután Oroszország az ottani orosz kisebbség elnyomásával vádolta meg Tallinnt.

Ugyanakkor bár Észtország lakosságának negyede orosz - Narvában 82 százalék az arányuk -, ők egyelőre úgy tűnik, nem áhítoznak azért, hogy Moszkva "felszabadítsa" őket, az oroszbarát tiltakozások egészen ritkák. Ez persze nem jelenti azt, hogy az orosz vezetés nem próbálja meggyőzni őket a "felszabadítás" előnyeiről.

Arnold Sinisalu, a Kapo igazgatója szerint az észtországi orosz kisebbség is Moszkva "honfitársi politikájának" célpontja. A Kreml oroszbarát csoportokat szervez Észtországban (is), amelyek képesek lehetnek befolyásolni az ország döntéseit. Bár ezek a csoportok hivatalosan nem kormányzati szervezetek, szoros pénzügyi és irányítási szálak fűzik őket Moszkvához. Oroszország - amely saját területén súlyosan korlátozza a külföldi szervezeteket, és más hatalmak ügynökeinek tartja azokat - a közelmúltban több "alapot" is létrehozott az észtországi csoportok pénzelésére.

Ezzel párhuzamosan az orosz propaganda - Ukrajnához hasonlóan - azt harsogja, hogy Észtország náci állam. Az orosz dezinformációs kampány megpróbálja tisztára mosni a szovjet megszállás időszakát, egyúttal pedig az Észtország II. világháborús náci megszállása alatt elkövetett bűnöket hangsúlyozza. E narratíva szerint az észt szembeszegülés a marxista-leninista Szovjetunióval egyenlő az "északi hitlerizmussal" - és ugyanez vonatkozik az ország jelenlegi fellépésére Moszkvával szemben.

Észtországnak a közeljövőben kettős orosz fenyegetéssel kell szembenéznie: a történelem újraírását célzó moszkvai propaganda mellett az orosz kémek további beáramlása várható, Moszkvának viszont azzal kell számolnia, hogy kémeiket le fogják fülelni - írta Michael Weiss az amerikai Foreign Affairs honlapján.